Instagramra kitettem az általam készített kenyér képét, és mivel többen kérték a receptjét (mármint komolyan), itt meg is osztom mindenkivel. Ennek a receptnek amúgy az a lényege, hogy kurva nagyon egyszerű megcsinálni, szóval még egy fárasztó nap után is simán vállalható az elkészítése.

Régebben sokáig ilyen túrós zsömléket csináltam, meg volt nekem is egy kovászolós időszakom, de őszintén szólva mindkettőnek az lett a vége, hogy idő és kedv hiányában elkezdett ki-kimaradozni a sütés, majd teljesen el is tűnt. Na emiatt álltam át már több, mint egy éve erre a kenyérre, amit tényleg olyan könnyű elkészíteni, hogy nem volt még olyan fárasztó nap, ami után ne tudtam volna abszolválni – és szerintem ez a lényeg.

Le a kalappal azok előtt, akik minden nap gyönyörű kenyércsodákat tudnak az asztalra tenni (pl. a nővérem is ilyen), de egyáltalán nem gáz, ha neked ez nem fér bele. Szerintem az a lényeg, hogy találj egy olyan megoldást, ami számodra fenntartható – és a környezeti terhelése sem nagy.

Hozzávalók

200 g teljes kiőrlésű liszt
75 g sima búzaliszt
75 g zabpehely
60 g magkeverék ízlés szerint (nálam tökmag, napraforgómag, szezámmag és lenmag összevissza keveréke szokott lenni)
10 g friss élesztő (vagy fél csomag ~3 g szárított)
1 púpos teáskanál só
1 teáskanál cukor
300 ml langyos víz

Elkészítés

Itt jön a nagy turpisság, merthogy az elkészítése annyi, hogy mindent szépen egy tálba mérek, alaposan összekeverem egy kanállal, aztán szépen hagyom állni addig, míg szépen meg nem kel. Ez általában 30 perc – 1 óra alatt megvan, hőmérséklettől függően.

Amikor már jól megnőtt, kézzel átgyúrom és egy kenyérsütő formába nyomogatom. Ez alapvetően egy elég lágy tészta, szóval ne várjátok, hogy teljesen tapadásmentes legyen. Éppen ezért a sütőformát érdemes kibélelni sütőpapírral – nekem ilyen újrahasználható szilikon lapjaim vannak, abból egyet külön erre a célra bevagdostam oldalt, szóval így pont bele tudom illszteni a sütőformába, és így nem termelek minden sütés alkalmával papírszemetet. Jeah!

Ha a tészta már a formában pihen, bekapcsolom a sütőt 250 fokra, és hagyom, hogy előmelegedjen – addig a tészta is pihen és van ideje újra megkelni. Ez nagyjából egy újabb 30 perc. Amikor újra duplájára kelt, fogom, és beteszem a sütőbe, ahol kb. újabb 30 perc alatt készre is sül – de ez sütőfüggő is, a lényeg, hogy szép barna és ropogós héjú legyen.

Kiveszem, rácsra teszem és hagyom kihűlni és ennyi. Este 10-kor is álltam már neki, és nem haltam bele, másnap reggelire meg volt szuper saját sütésű kenyerem.